2004. október 4., hétfő
 |
 |
 |
 |
Elmegyek, elmegyek, hogy milyen úton indulok, még nem tudom.
Hát eljött ez a pillanat is. Ezt is befejezem. Ez sem volt hosszú életű, de jóideig élveztem az írást. Már nem élvezem, ezért abbahagyom. Hogy mennyi időre, azt nem tudom. Ha egyszer folytatom, akkor azt itt fogom tenni. Nem kezdek titkos blogokat, nem vezetek privát naplót wordben. Most már nem akarom megörökíteni a gondolataimat.
Ez a blog itt marad, az előzőhöz hasonlóan. Mementóként. Hosszúnak tűnő életem balfaszságainak lenyomataként. Ezek mind én vagyok. Én vagyok, és leszek, aki akar, el tud érni, ha kíváncsi rám. Persze aki nem, az ezt sem olvassa. Blogtársaknak további jó blogolást, kitartást! Maradok olvasó. Egy ideig biztosan.
Köszönöm a sok segítséget, biztatást, amit ez alatt a néhány hónap alatt kaptam. Sosem felejtem el.
Adios blogworld!
|
 |
 |
 |
 |
2004. szeptember 30., csütörtök
 |
 |
 |
 |
Egyik legkedvesebb barátomnak ma randija lesz. Meséli lelkendezve. Ezen most elgondolkodtam, és figyeltem a reakcióimat. Kicsit irigykedem rá, hogy képes csinálni. Képes továbbmenni, felállni minden ütés után, leporolni magát, és nekiindulni. A szomorú az, hogy én erre momentán képtelen vagyok. Sokszor gondolkodom az életemen, mi lesz, hogy lesz, kivel lesz? De semmi. Nem jönnek képek. Elképzelésem sincs. Ez gáz. Persze befordulhatnék megin', hogy milyen szerencsétlen vagyok, meg minden, de még az sem megy. Én momentán képtelen vagyok új kapcsolatokat kiépíteni. Magamtól nem megy. Pedig a lelkem mélyén szeretném. Néha szívesen felhívnék egy-egy - jobbára - ismeretlen embert, hogy találkozzunk most, igyunk egy kávét, és ismerjük meg egymást. Azt hiszem félek. Talán attól, hogy még ennyire sem lennék jó. Ez utóbbi gondolat egyre gyakrabban fészkeli be magát az agyamba. Sajnos okát nem tudom, és nincs senki, aki meg tudná mondani, hogy mi a baj. Senki sem veszi a fáradságot, vagy senki sem tudja. Csak azt, hogy van.
Most nem fáj, semmi ilyesmi. Csak eszembe jutott a délelőtti csevegés apropóján. Persze nem kellemes reggel egyedül ébredni, egyedül indulni munkába, este egyedül hazamenni, egyedül megvacsorázni, és tenni a dolgomat. Bár magányosnak érzem magam, csak egyedül vagyok. Tudom. S mégis. Rinyaparti OFF. Ha hazaérek, úgyis United Offensive végigjátszás folytatódik majd.
|
 |
 |
 |
 |
2004. szeptember 28., kedd
 |
 |
 |
 |
Tegnap megnéztem a Titkos Ablakot. Egész jó film, bár semmi extra. Körülbelül azt kaptam, amit egy Stephen King történettől vártam. Mondjuk a rémálmok megvalósítása nagyon profi volt, az tetszett. A történetben van egy kis logikai baki, de a film enélkül nem jöhetett volna létre, szóval nem is lenne élvezhető nélküle. Jó ez így, ahogy van, szórakoztató. S nem is túl ijesztő.
Természetesen a hétvégén elittam a maradék pénzemet is. Szóval innentől napról-napra létezem csupán. Semmi sörözés, semmi hepaj, hacsak valaki meg nem szán némi pénzügyi kölcsönnel. Bár ez a veszély - ismerve a haverok/barátok anyagi lehetőségeit - nem fenyeget.
Észrevettem magamon, hogy egyre kevesebbet foglalkozom az emberekkel magam körül. Néha már nem érdekelnek. Ez gáz. Persze a barátaimmal, ismerőseimmel igen, de a munkatársaim poénkodásaiból kimaradok, nem akarok részt venni benne, a dohányzóban eltöltött idő alatt a lehető legritkábban szólalok meg. Talán kicsit elegem van a melóhelyemből?
Még csak kedd van, de már most várom a hétvégét, mint a megváltót. Lehet megpróbálok kölcsönkérni némi pénzmagot, és elmegyek a haverokkal Gödre sörözni, pizzázni. Mer' az jó. Majd még meglátom.
|
 |
 |
 |
 |
2004. szeptember 25., szombat
 |
 |
 |
 |
Tegnap este elmentünk inni Keramikával. Az elején úgy volt, hogy csak ketten, beszélgetünk, iszunk. Aztán jött Búvárzenekar is, Srakker is. Ha már többen vagyunk, adjuk meg a módját, elhíttuk Ork kollegát, Kötéltáncost, JV-t és A Nagy-ot. Számomra új helyen voltunk. A Yes sörözőben. Hát, mit mondjak, nem nyerte el a tetszésemet a hely. Szűkös, mindenki mindenki nyakában, apró pince, tömeg, a pincérek bunkók és ruppótlanok. Nem egyszer elhangzott a rendeléskor az a mondat, hogy "Majd mingyá' jövök, nem tudok egyszerre ennyi vendéggel foglalkozni". Hát izé. Akkor menjen munkanélkülinek vagy mittomén'.
Szóval a társaság jó volt. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, el voltunk. Aztán Srakker és Kötéltáncos után én is leléptem, mert fáradt voltam, berúgtam és haza akartam érni. Leeresztettem, és gót állapotomban nem lettem valami jó társaság. Magam számára sem voltam az hazafele jövet. Bár Búvárzenekar felajánlotta, hogy alhatok nála, ezt most kihagytam. Még éppen nem kellett taxiznom ahhoz, hogy hazaérjek.
Megnéztem végre az AvP-t. Hát, mit mondjak. Felváltva röhögtem és sírtam a filmen. Ez valami iszonyat gány lett. Persze a kritikákat olvasva nem vártam sokat tőle, de még az a kevés se jött össze. Bár volt benne némi kitekintés a játékra is, ami jó pillanat volt, de egészében mind a Predator mind az Alien filmeket meggyalázza. Ez a szutyok szerintem sem történt meg. Töketlen írópalánta vagyok, de lehet ennél még én is jobb forgatókönyvet hozok össze. A végén a predatorfejű alien meg a nonpluszultra. Űbergagyi balfaszság.
Egyedül vagyok, és halott. Hiányzik valaki innen, érzem a hiányt. Megfojt a magány. De túlteszem magam ezen is, mint annyi mindenen már az idők folyamán.
Ma három filmet fogok megnézni, az Ellenség a kapuknált, a Titkos Ablakot és a Szállítót. Amint ezt megírom, a megérkezett pizza mellett bele is kezdek.
|
 |
 |
 |
 |
2004. szeptember 23., csütörtök
 |
 |
 |
 |
Tegnap megnéztem a Pókember 2 c. filmet Taxislánnyal. Bár ne tettem volna. Halálra untam magam rajta. Egy képregényből származtatott filmtől én sokkal többet vártam. Valami pörgős akciót, pláne pókemberből. A főszereplő babaarca, és a lelki nyomoronc magatartása taszítólag hatott a hangulatra. Olyanja nem volt a filmnek.
Ma találkoztam Dilikerrel. Kicsit elkésett, ezért öt percen keresztül hallgattam, hogy mennyire sajnálja, és ha nem szólok rá, akkor ott helyben hamut szór a fejére, letépi a felsőruházatát és csíkosra ostorozza magát eme hibáért. Túl szigorú néha magával szemben, mindenkivel megesnek ilyen dolgok. A helyzet az, hogy én már jóideje zombulok. Minden nap fáradt vagyok, és csak nézek ki az agyamból. No meg persze magamba is fordultam kicsit. Ennek folyományaképpen vacsora közben leginkább ő beszélt, és nagyokat hallgattam, néha egyértelmű, közhelyes "bölcsességeket" szóltam. Kicsit ugyan csapongva mesélte, mi minden történt vele legutóbbi találkozásunk óta (ami már vagy három hónapja volt), de követhető volt, és ittam minden szavát, mégha nem is látszott úgy. Jól éreztem magam a társaságában. Nagyon is. Jó hatással van rám. Megölelni őt felér egy életelixír felhajtásával. Imádom. Persze vele is megtörténnek azok a dolgok, amiket utálok az életben. Jobbára már túltette magát a nehezén, avagy csak most következik. Mindenesetre ma nekem igen határozott arcát mutatta. Ritka pillanat, azt hiszem. Tudja, hogy drukkolok neki, bárhogy dönt. A fejét már nem akarom megóvni a faltól. Nem lenne értelme, tudom jól. Majd akkor megsimogatom, és teszek rá kötést, ha már nekikoccant. Újra és újra neki fog. De felkészült rá. Remélem.
ps. ezt ma írta nekem, és annyira jellemző rá:
"tudod mit, csillag? egyszer úgyis a fal lesz a gyengébb, én tudom :)"
"én akkor is HINNI fogok benne, mikor a 20. púpot basztam a fejemre :D"
|
 |
 |
 |
 |
2004. szeptember 22., szerda
 |
 |
 |
 |
Tennap' megvolt az ivászat Srakkerrel meg Búvárzenekarral. Jól nyomtuk. Srakker komával rendesen bele tudunk feledkezni a dolgokba. Fél tízkor arra döbbentünk rá, hogy a Fél hetes kezdés óta túl voltunk öt sörön. Ajvé. Persze megint éjjeli fél egykor keveredtem haza. Hosszú-hosszú éjszakai buszozás és néminemű gyaloglás árán. De legalább mostanában nem gondolkodom közben. Az is valami.
Ma Taxislány a soros, holnap Diliker, holnapután meg a korábban Keramika névvel illetett kedves hölgyemény, aki valójában ötvösként funkcionál. Sűrű hetem van, ezt már szeretem.
Hamarosan letöltődik a kedvenc játékom új kiegészítője. United Offensive. Hétvégén valszeg' végigjátszom, a pénzem úgyis elfogy addigra, úgyhogy buli és ivás ki lesz lőve. Jövő hónapban meg ha minden jól megy, ezt a két játékot megvásárolom dobozos, eredeti, színes-szagos változatban. Azt hiszem, ezek alkotói megérdemlik.
|
 |
 |
 |
 |
2004. szeptember 21., kedd
 |
 |
 |
 |
Melóhegyek letudva. Homlokom mögött zöldes kocsonya lötyög. Belül üres vagyok és kiégett. Írni sincs kedvem. Vásárlásba folytom a bánatom. Megint vettem három könyvet. Egyet a magyar kivégzési módszerekről, a felnégyeléstől a vizes kínzáson keresztül a kerékbetörésig részletesen taglalja a válogatott kegyetlenkedéseket. Megvettem egy könyvet a dél-amerikai indián kultúráról, és megvettem Anne Rice: A kárhozottak királynőjét. Végre túlestem a K&H-s tortúrán is, úgyhogy megszabadultam egy valag pénztől, de legalább jó helyre kerül.
Valahogy megbékéltem a dolgokkal. Már nem sietek sehova. Ez annyit jelent, hogy nem szervezkedek, jön, ami jön, megy, aki megy. Már a legkevésbé sem érdekel. Élek, el vagyok. Talán egyszer életem is lesz, úgy, mint másoknak. De ha nem, az sem baj. Így, közeledve a harminc felé megtanultam végre a leckét. Csak magamra számíthatok.
Hétvégén megint itt volt kislányom. Mivel dolgoznom kellett, keveset tudtunk együtt lenni. De végül nem volt annyira rossz.
|
 |
 |
 |
 |
2004. szeptember 16., csütörtök
2004. szeptember 13., hétfő
 |
 |
 |
 |
Hát, újra itt. A hétvégém jól telt. Itt volt a kislányom, együtt töltöttünk egy hétvégét, igaz nem túl fényes programokkal. Itthon voltunk végig. De most hétvégén bepótoljuk. Ezt meg is ígértem neki. Viszont boldog voltam, hogy itt lehetett mellettem. Nagyon hiányzott már.
Múlt héten itthon punnyadtam mint az állat. Viszont hasznosan töltöttem az időmet. Dolgoztam. Hol a céges dolgokon, hol a saját projektemen. Ez utóbbi előrehaladott állapotba került, már használható a cucc. Meg is mutattam annak, akié lesz, eddig nem tudott róla. Második Otthonom Istene igencsak pozitív reakciókat adott, úgyhogy jó esély van rá, hogy használatba is veszi. Örülök, ha hozzájárulhatok kicsit a fejlesztésekhez, mindannyiunk szórakozásához.
Ma jó napom volt. Végigdolgozgattam a napot a melóhelyen, ahova tetemes késéssel érkeztem, reggel olyan közlekedési dugó volt a szokásos útvonalamon, amit eddig csak a körúton láttam. Szörnyű volt, hogy kb. 1 km-t 20-25 perc alatt tettünk meg.
Este elmentem Srakkerrel és Zerggel inni egy kicsit. Ők agyaltak az új projektükön, én meg néha közbepofáztam, amúgy jól elvoltunk. Ettek, ittunk pár sört a kajáldás törzshelyen és a Szimplakertben. Jól éreztük magunkat.
Mai hideg-meleg. Bankok. Ma nagyot csalódtam két bankban is, az egyikben negatív, a másikban pozitív értelemben. A negatív a K&H Bank nevű csoda volt. Bekutyagoltam 17:15-kor a Keleti Pályaudvaron lévő fiókjukba, hogy én mostan fel fogok adni egy kisebb összeget Második Otthonom számára. Végigvárom a fél órát. Merhogy ugye csak egyetlen pénztár van nyitva ezen a frekventált, pénzváltással is foglalkozó helyen. Ráadásul a pénztáros fickó kidugott nyelvvel ütögeti a billentyűket a nyamvadt számítógépen. Nem, nem gépel, mert nem igazán ismeri a billentyűket, mindegyiknek a helyét háromszor ellenőrzi, hogy jót üt-e le. Miután az előttem álló spanyol, román és bolgár turistákból álló csoport végez, valamint a nyugdíjas-kommandó is felveszi a havi apanázsát, sorra kerülök. Mondom: "Erre a számlaszámra szeretnék befizetni X forintot. XYZ egyesület nevén van.", mire a nyelves fickó: "Sajnálom, cégek részére csak 17:00-ig lehet befizetni". No itt részemről döbbent csend következett, sűrű értetlen pofa kíséretében. Mi az, hogy nyitvatartási időben nem fizethetek be összeget bármilyen folyószámlára? Másrészről, egy közhasznú egyesület mióta számít cégnek? Persze ezeket nem sikerült megértetnem a nyelves csákóval. Úgyhogy elviharzottam. Viszont most, hogy hazaértem, számlavezető bankom megörvendeztetett egy aránylag vastag levélkével. Érdeklődve bontom fel, és csodák-csodája. Az OTP Bank átállt a postai kártya-ügyintézésre. A bankkártyám hamarosan, szeptember folyamán lejár. Erre ők kiküldték az újat postán, hogy az első PIN kódos tranzakció során aktiválják a kártyát, minden marad a régiben. Az előző kártyát meg érvénytelenítsem. Hallelujah, nem kell bekutyagolnom a bankba személyesen felvenni a kártyát. Végre. Pozitív csalódás.
|
 |
 |
 |
 |
2004. szeptember 9., csütörtök
2004. szeptember 8., szerda
 |
 |
 |
 |
Kommentárok
Majd egyszer, ha sok pénzem lesz, veszek egy ilyet.
Sok önjelölt, tettetett hülye és alternatív figura, kezdve Tereskovával, zárva a Belga nevű csodával. Unalmas és érdektelen.
Ennek örülök, a Hiller értelmesnek látszik, eddig nem követett el túl nagy hibákat, és a sárdobálásból is kimaradt, vagy legalábbis a szélén állt.
Erre számítani lehetett. Mégha tud is, nem fog beszélni. Miért tenné? Biztosan nem Áder pofátlan felszólítására, sem pedig a bújtatott fenyegetésre.
Ezzel én fogok játszani. Meg kell szerezni. A képregényszerű játékok csudajó poénok.
Ezen miért nem lepődök meg? Bort ivó vízprédikátor, gerinctelen csúszómászó. Amúgy meg szokásos szardobálás. Itthon tanulnak tőlük.
A balfasz (képzavar rulz) ellenzékiek úgysem szavazzák meg, ennek ellenére respect. Már régen meg kellett volna tenni.
|
 |
 |
 |
 |
|